Szabadulás a fogságból...

Szabadulj fel!

Hasonló írások erről: Önismeret | 0

Rájöttem, hogy amikor elhittem a gondolataimat, szenvedtem, és amikor nem hittem el őket, nem szenvedtem többé. És ez minden emberre ugyanúgy igaz! A szabadság ennyire egyszerű! Rájöttem, hogy a szenvedés szabadon választható. Boldogságra találtam magamban, ami azóta sem tűnt el, egyetlen pillanatra sem!”

/Byron Katie/

MANAWA… út a felszabaduláshoz

A Manawa egy ősi hawaii kifejezés, ami annyit tesz: LÉGY JELEN!

Mikor elindultam a tudatosság útján, elárulom akkor még fogalmam sem volt, hogy ezt így nevezik. Annyira egyszerűen zajlott az egész. Nem találtam a helyem az életemben, nem voltam jókedvű, sokszor voltam inkább savanyú uborka. Elfelejtettem mosolyogni, megfelelési kényszerből kialakítottam egy szuper alapprogramot, a „Hogyan legyünk kedves, aranyos csajok mások szemében, hogy szerethetőnek érezzük magunkat 1.0” verziót, amit elég jól is működtettem nagyjából egész addigi életemben. Fontos volt, hogy nehogy konfrontálódjak valakivel, én legyek az, akit mindig szeretnek, elfogadnak, akit olyan kis aranyosnak tartanak és akkor nem érhet baj. Persze ez ment is egy darabig, de aztán idővel valahogy ez sem elégített ki. De nem értettem miért? Hiszen, ha szeretnek, akkor jól kellene magam érezni nem? Valami nem stimmelt… Úgyhogy kezdett kibújni a szög a zsákból.

Mikor családom lett és megszülettek a gyerekeim, már többször fordult elő, hogy nem maradt energiám a cukiságra. Nagyjából zombi üzemmódra kapcsoltam, mert éjjel alig aludtam, nappal meg ott volt az ezer feladat a háztartással, a gyerkőcökkel és a család tágabb környezetével. Nem fért bele, hogy folyamatosan fusson a cukiság program. Mivel kezdett összedőlni addigi megszokott kis világom és ez igazán rémisztő volt, észre kellett vennem, hogy ez bizonyos cuki csaj valójában nem is én vagyok, bármennyire is szeretném azt a képet festeni magamnak magamról. Mindenem megvolt, férj, gyerekek, szép otthon, autó, anyagiak és mégsem élveztem.


Nézzük, honnan is indul ez az egész…

Alap hitrendeszünk, mintáink a szüleinktől származnak, melyek automatikus programként futnak elménkben.Alaptudásunkat, viselkedési mintáinkat anyu apu adta. Megmutatták nekünk az élet lépcsőfokait: járjál suliba (az amúgy is kötelező), szerezz természetesen jó jegyeket, hogy tovább tudj tanulni valami jó főiskolán; legyen egy jól fizető és nem árt, ha biztos állásod; pénzed; szerezz egy jó partnert, alapíts családot; teremtsd meg az anyagi biztonságot, az otthont, majd jöhetnek a gyerekek…. Aha aztán itt valahogy véget ért a tündérmese. Nem volt folytatás. Hogy mindezt utána hogy menedzseld, abban már kevesebb volt a segítség.

Ha szerencsés vagy, Te láthattad a szüleidet kiegyensúlyozott, harmonikus, együttműködő házasságban élni, tehát kaptál egy jó mintát.

Azonban, ha a nagy többséghez tartozol, akkor lehet, hogy elvált szülők gyermeke vagy, esetleg csonka családban nőttél fel vagy éppen pocsék, kényszeredetten fenntartott házasságban élő szülőket nézel évek óta. A tőlük kapott tanítások, tanácsok, nevelési elvek, tudattalanul átadott minták beléd ívódtak és most vagy úgy élsz, mint ők, vagy ha Neked az nagyon gáz volt, akkor homlokegyenest ellene mész annak, amit otthon tapasztaltál.  Mindegy melyik mellett döntesz, a lényeg az, hogy egyik esetben sem magadat éled!

Oké ez van, sokan nőttünk fel így. Ez egy állapot, egy helyzet, amire nem igazán van ráhatásod. A kérdés az, hogy amikor egyre inkább elégedetlen vagy, mert nem az elképzelt boldogságos életet éled, amit megálmodtál, akkor vajon előveszed-e őket? Fogod-e hibáztatni a szüleidet, mondván miattuk nem vagy még „ott”, ahol lenni szeretnél?

Vagy éppen a párkapcsolatodban érzed ugyanezt? „Nem tesz boldoggá a kedvesem, miért nem foglalkozik velem többet, miért nem érzi, hogy jobban oda kellene figyelnie rám, hogy kedvesebbnek kellene lennie velem, mert akkor érezném jól magam.”

Ó én hányszor követtem el ezt a hibát és rajtam kívül még hányan teszik ugyanezt… De tudod, mit mondok!? Az a boldogság, amit egy másik ember adhat Neked, bármennyire is tűnik megváltónak számodra, nem tudja felülmúlni azt, amit Te önmagadnak vagy képes megadni! Bizony! Nem hiszed, nem számít. Én tudom, mert tapasztalom nap, mint nap és így is élem az életem, mióta felfedeztem, hogy mennyivel több az életem annál, amit hiszek róla!

Na de eltértem az alaptémától, vagyis miért a Jelen-Lét kifejezés az, amit zászlómra tűztem, és aminek megtapasztaltatásán fáradozom munkám során?

A minket körülvevő fizikai világban megszokhattad, hogy az van, amit látsz (de hadd döntsem meg máris ezt a tényt, hiszen pl a rádióhullámot nem látod, mégis van, mint a gravitáció J…), vagyis valahogy úgy vagyunk vele, hogy ha itt vagyok, van testem, kezem, lábam, fejem, hallok, látok, tapintani, ízlelni tudok, akkor jelen vagyok. És bizonyos értelemben igazad is van, fizikai értelemben valóban.

Az embert gondolkodási képessége emeli ki az élővilág többi szegmenséből, mégis ebből származik legtöbb fájdalma is.Ám ami megkülönböztet és kiemel Bennünket, embereket az élővilág minden más szegmenséből, az a GONDOLKODÁSi képességünk. Ez bizony elképesztő és engem mindig csodálatra ösztönöz, hiszen elménk fantasztikus dolgokra képes, aminek nagy részéről a tudomány mai állása szerint nagyon keveset tudunk. Folyamatosan kerülnek nyilvánosságra újabb és újabb kutatási eredmények működéséről.

Mégis sokszor nem kreativitásra használjuk és előremutató gondolatokat teremtünk, hanem gondolkodunk arról, ami már elmúlt, arról, ami még meg sem történt vagy vélekedünk, ítélkezünk valamiről, amiről nincs is elég információnk… Ezzel sokan az őrületbe kergetik magukat! Szó szerint! Nem tudnak aludni, nem figyelnek oda arra, amit épp csinálnak, idegesek, feszültek, amikor valaki megzavarja őket az agyalás folyamatában, mert azzal egy pillanatra kirántja a belső világából.

Te éreztél már így?

Biztos vagyok benne, hogy napjában ezerszer is előfordul Veled, hogy csak fizikailag vagy ott, ahol éppen vagy, de a gondolataid egészen máshoz kalandoznak. Én jártam úgy vezetés közben, hogy majdnem belecsúsztam az előttem haladóba, mert elbambultam agyalás közben és fel sem fogtam a hirtelen történést… Addig nincs is ezzel gond, amíg nagyobb baj nem ér miatta… No ezt értem én a JELEN-LÉT alatt.

Talán mostanra már sok, amiket írtam? Lehet, hogy Téged mindez annyira nem is érdekel és már nagyon unod az olvasást, de a lényeg ezután jön! Ha maradsz még pár percet, hidd el megéri, de ha nem, akkor köszönöm az eddigi figyelmedet!

Szóval miért is lehet jó ez Neked? Mi változna meg az életedben, ha egy kicsit ismerkednél ezzel a „JELENLÉTESDIVEL”?

Szinte észrevétlen a gondolatok hatalma az életünk felett.Tulajdonképpen az egész világot ki tudnád fordítani a sarkaiból! Ugyanis felszabadul az a mérhetetlen sok idő, amit agyalással töltesz a hétköznapjaidban! Ezt a rengeteg időt pedig fordíthatnád olyan tevékenységekre, olyan célok elérésére, amire igazán vágysz! A Jelen-Lét maga rém egyszerű folyamat! Nem kell semmilyen állapotot előidézned magadban, nem kell leülnöd a sarokba egy oltár elé minden nap 3×20 percre és akkor valóra válik az álmod. Oh dehogy!

Minden pillanatban, minden tevékenységedben, minden mozzanatodban, minden érzékelésben meg tud jelenni, amint odafigyelsz rá, amint átadod magad teljesen annak, amit csinálsz!

Lehet, hogy millió helyen olvastad már ezt, de azt el kell áruljam, hogy amíg kitartóan nem próbálod ki, mit is hozhat számodra, nem marad más, mint egy újabb “piritujális” okosság vagy a tudatosság témájában billiomodszorra leírt bölcsesség (amiket kérlek ne becsülj alá, mert ezek a bölcs mondatok nem véletlenül íródtak le, csak elfelejtettük megtanulni, hogyan is kell gyakorlattá tenni…).

Tudod, minden csak akkor tud működni és hasznodra válni, ha gyakorlatba ülteted! Ha veszel egy pici fáradtságot és kipróbálod, ha tényleg nyitott és kíváncsi tudsz lenni! A Te életedért bármennyire is furcsa, Te vagy a felelős, senki más nem tud a bőrödbe vagy a fejedbe, a gondolataidba bújni és helyetted cselekedni, döntéseket hozni. A kérdés, hogy mi a fontosabb? Maradni a megszokott bár kevésbé üdítő kis világodban, amiben valahogy azért persze el tudsz lavírozni? Vagy venni egy nagy levegőt és beleállni egy új lehetőségbe, ami ugyan munkát igényel, de a pozitív végeredmény nem marad el? 

Tudom, hogy a nagy többség szeret érintetlen maradni, nem akar változtatni, mert jó így ahogy van. 

Ha nekivágsz, akkor tudd, hogy ez egy folyamat, és mint minden újat, ezt is ki kell ismerni, fel kell fedezni. Nincs varázspálca, nincs “jótündér” vagy lámpás szelleme, aki egy szempillantás alatt teljesíti a vágyaidat! A tündérmesék ebben az értelemben nem léteznek.


De TE képes vagy varázslatot vinni a saját életedbe és magad is varázslóvá válni!


KATT IDE:

AZ ALAPOK ALAPJA – A CSODÁLATOS ELME

szeminárium és workshop válaszokkal és módszerekkel szolgál a hogyanra! Arra tanít, hogyan légy ura a mindennapjaidnak, a Téged érő helyzeteket hogyan kezeld, hogyan emelkedj felül a nehézségeken és légy minél hatékonyabb vezére a saját sorsodnak!

Várlak Téged is! A döntés rajtad áll most is, mint mindig! Agyalsz ezen a cikken és az olvasottakon, vagy engeded áramolni a jelenlétet ezen keresztül is, hadd dolgozzon Benned és váljon azzá, ami Téged a leginkább épít!

 

Szeretettel írtam Neked, hogy világod napról napra jobbá válhasson…

Farkas Zsuzsanna

 

Megtisztelsz, ha tetszett, és megosztod vagy elküldöd ismerőseidnek. Sok munkám van benne…

Ha tetszett, örömmel venném, ha jelzed ezt felém azzal a kis tetszik gombbal.

Ha szeretnél az ismerőseid között tudni, jelölj be nyugodtan, vagy használd azt “Követem” gombot.

 

 
 

 

 
Comments are closed.