Lépj ki a zombik világából és fedezd fel a valóságot!

A zombik világa és a színező könyv

Hasonló írások erről: Önismeret | 0

Lehet, hogy valaki más életét éled vagy már rég halott vagy, csak nem tudsz róla, nem vetted még észre…

Bizony meglehet! Hamarosan kifejtem, mit is értek ez alatt…

DE mielőtt belevágnék, azért van egy jó hírem is a számodra, mert szeretném, ha velem maradnál a cikk végéig!


EBBŐL A HALÁLBÓL FEL LEHET TÁMADNI! BÁRMIKOR!

ELŐRE IS ELNÉZÉST KÉREK TŐLED, DE KISSÉ NYERSRE SIKERÜLT EZ A MAI ÍRÁS, AZONBAN ANNÁL NAGYOBB DURRANÁS LEHET AZ ÁLTALA HOZOTT FELISMERÉS!

No para! Semmilyen vallási kérdéssel, témával nem szeretnék ITT és MOST (… 😉 …) foglalkozni! Nem erről van szó! Ahogy eddig is tettem, maradok a TUDATOSSÁG útján és ez a cikk is ennek a része. Úgy érzem jelentőségteljes írásnak kell most születnie a kezem alatt, mert amit én belül érzek – hogy ez talán a leges legfontosabb mérföldköve a tudatosodás útjának – azt a lehető legérthetőbben kell számodra megfogalmaznom, azért hogy ne vesszen kárba és hasznodra legyen a cikkem olvasásával töltött értékes idő.

Valami elképesztően lényegeset ismerhetsz fel általa, minden „baj”-nak okozóját találhatod meg életedben és mentheted meg/ki Magad a halál torkából!

A cím lehet, hogy kissé ijesztő, fura és megosztó is lehet, mégis állítom, hogy ez a világ ma már valóban a ZOMBIK világa. Miért mondom ezt? Csak nézd meg az embereket az utcán, a buszokon, a villamoson, a metrón vagy épp a kocsijukban ülve mondjuk reggelente, mint a zombik.

A zombik világában áramlik a tömeg gépiesen.Nézd meg, ahogy szinte gépiesen, érzelemmentesen közlekednek A-ból B-be, teszik a dolgukat. Ha vásárolni mennek, az áruházban csak lekapkodják a listára felírt termékeket a polcokról és teszik a kosárba, ami kell, majd rohannak a pénztárhoz, sorban állnak morcosan vagy épp közömbösen, mert az előtte állónak eléggé tele a kosara, mint a zombik.

A fővárosiak a metróra várva egy árva mosolyt, egy nyugalmat, kedvességet árasztó egymásra pillantást nem engednek meg maguknak, úgy ácsorognak a peronon, mint a zombik és még az a két perces várakozási idő is teljesen felbosszantja őket és úgy érzik, aznap reggel minden összeesküdött ellenük. Közben pedig elkezdenek véleményt alkotni utastársaikról unalmukban, vagy épp azon agyalnak mi is fog történni az irodában aznap, vagy mire kell készülniük, ami ugyan csak két hét múlva lesz, de hát már most ezzel kell foglalkozni!

Ami pedig a leginkább jellemzi ezt a mai zombi életformát, az a kezekhez nőtt okostelefonok problémaköre. Mindenki a virtuális világot választja a valóság helyett. Reggel kinyitja kis csipácskákkal díszített szemhéját, megpróbál néhányat pislogni és ébredezés gyanánt a kávé mellé elkezdi böngészni a nagyvilág történéseit tartalmazó oldalakat és a társadalmi életet oly csodálatosan összefogó közösségi oldalakat. Mi is történne, ha ez kimaradna??? Atyaég, kicsúszna a vérkeringésből, nem tudná meg kivel mi történt előző nap, mennyit nyávogott a macskája, kivel volt a belvárosi kávézóban dumcsizni, milyen képet posztolt az ebédjéről, mennyit edzett aznap és még sorolhatnám… úgyis tudod, úgyhogy ezt most hagyjuk is.


A lényeg csak annyi, hogy az életet elkezdtük egy kis kb 15×8 cm-es kis kütyüben élni, amihez nem kell mást megmozdítanunk, mint a hüvelykujjunkat, de az legalább már jó izmos lett közben…

Ott lettünk fontosak, ott vagyunk elérhetőek, ott vagyunk barátok, ott vagyunk szerelmesek, ott jegyeztek el minket, ott vagyunk szomorúak, ott is hagytak el, ott vagyunk betegek, ott születik meg a gyerekünk, ott veszítjük el házi kedvencünket és még ezer történést írhatnék, ami feltöltésre kerül ide.

Nincs is ezzel baj, csak egy hamis világot épít körülötted, majd egy idő után már nem tudsz különbséget tenni valóság és fikció között.


Állj meg itt és most!Itt és most kell, hogy megállítsalak egy pillanatra. Lehet, hogy nagyon másképp érzed és más véleményen vagy, mégis arra kérlek, maradj még egy picit tovább, hogy értsd, mire szeretnék kilyukadni! Köszönöm előre is Neked és bízom benne, hogy rá tudlak vezetni a menekülés útjára ebből a zombi világból!

Mivel itt vagy és olvasod a Manawa megosztásait, biztos vagyok benne, hogy a saját tempódban Te is haladsz a tudatosodás útján! Ezért bátorkodom kissé szemtelenül és bántón fogalmazni itt-ott abból a célból, hogy egyre inkább merj szembenézni életed szépen kiszínezett, de elhazudott részeivel annak érdekében, hogy meglásd a valóságodat, mely sokkal csodálatosabb, mint a bemázazott kifelé mutatott kitalált tudattalan életünk!


Az elején magyarázatot ígértem, mit értek az alatt, hogy: lehet,hogy valaki más életét éled vagy már meg is haltál, csak még nem vetted észre.

Az előző cikkben a spiritualitásról írtam és a magam módján így fogalmaztam meg, mit is jelent a spiritualitás, ha olvastad tudod, ha nem, ide is felvésem:


AZ ÉLET ÉLÉSÉNEK MŰVÉSZETE!

De nem a virtuális élet élése! Az nem létezik, ezért lehetetlen művészetté formálni! Amit a tőle függők tesznek az az, hogy profiljukkal egy színező könyvet készítenek magukról, ami eleinte fekete fehér, majd elkezdik mindenféle sztorival, eseménnyel, véleménnyel feltölteni, kiszínezni. Kész is a Walt Disney!

Ez tényleg a Te életed?

Tényleg az vagy (már ha használod ezeket a közösségi oldalakat, aki nem, attól elnézést kérek), akit a profilja alapján látnak mások?

Minden érzelmedet, gondolatodat, élményedet, vágyadat, szokásodat, gyengeségeidet, erősségeidet megmutatod magadról??? Vagy csak azt, amitől jobb színben tünteted fel magad a nagyvilág zombijai előtt?

Légy őszinte kérlek szépen! Nem hozzám! Isten ments! Csak és kizárólag Magadhoz!

Tedd fel a kérdést, miért akarsz olyan jól mutatni a profilképeden?

Valódi képet mutatsz magadról a világnak?Hányszor fotóztad le Magad különböző szögekből, más-más ruhában, frizurával, hogy minél jobban mutass a képen?

Hányszor akartad bizonygatni a több száz „barátod”, ismerősöd előtt, hogy Te mennyire rendben vagy és az életed is tök OKÉ, melletted a nagy Ő, vagy épp mennyire jó is inkább szinglinek lenni, hiszen millió előnye van…

Hányszor írtál cuki kommenteket vagy küldtél édesebbnél édesebb matricákat, hangulatjeleket a posztokhoz?

Kitetted minden életeseményed, hogy tudják a volt iskolatársaid, kollégáid, szerelmeid mire vitted, mikor házasodtál (esküvői tökéletes fotó elengedhetetlen évekig profilkép gyanánt…), hány gyereked van stb…


Azokat a dolgokat tesszük ki, amitől érdekesek lehetünk és a csattanó az, hogy tulajdonképpen csak a saját szemünkben szeretnék érdekesnek látszani és ehhez szükséges mások megerősítése, visszacsatolása.


Ez valahol mérhetetlenül szomorú! Ha most haragszol is rám, teljesen megértelek, korábban én sem tűrtem volna békésen egy ilyen cikk sorait, de ma már teljesen tisztában vagyok vele, mit és mennyit és hogyan hazudik az ember azért, hogy önmagát kiemelje kicsit az átlagból és úgy érezze, nem hiábavaló az élete.

De az elején írtam, hogy azért jó hírem is van! Van bizony, hogy fel lehet ébredni ebből a zombi világból! Hogyan?


Az út nem más, mint az ŐSZINTESÉG!

Neeeem, nem kell színt vallanod a közösségi oldalon mennyit hazudtál, ferdítettél, szépítettél az életeden, dehogy! Az egyetlen, akihez és akivel őszintének kell lenned az a valaki, akivel valóban egy életen át 24 órában együtt vagy és visszanéz Rád a tükörből, ha belenézel!

Semmi baj azzal, ha rossz érzésekkel viseltetsz iránta, ha nem szívesen nézel a szemébe, ha nem érzel iránta szeretetet, ha inkább haragszol rá és még becsmérled is, ez idővel elmúlik és ha elég figyelmet szentelsz a barátságotoknak önmagaddal, akkor ez nagyon hamar átfordul egy tiszteletteljes, elfogadó, elismerő, fejlődni vágyó, szeretettel viseltető minőségbe!


Nézz Magadba, mire vágytál, mikor a feltupírozott virtuális életedet akartad elhitetni a világgal? Mi esett jól, milyen reakciók tettek boldogabbá, milyen érzéseket váltott ki Belőled?

Igazából azokat keresed! Nem az számít, hogy ki az, aki válaszol és ki az aki lájkolja a posztjaidat! Amiért csinálod, az a lényeg! Az érzés, amit általa nyersz vagy amitől végre megszabadulhatsz (kishitűség, szeretetlenség, magányosság érzése, számítani valakinek, érdekesnek lenni mások szemében…)

Indulj útnak és ismerd meg a tükörképed! Nézd meg az ő világát! Nézd meg kicsoda, mire vágyik, mitől boldog, mitől mosolyog, mitől lelkesedik, mitől lesz bátor, merész, mi sarkallja fejlődésre.

Annyi minden van ott, amit mindegy, hogy mások ismernek-e, látnak-e Benned, amint felfedezed a kincseidet és elkezded magad becsülni A BENNED SZUNNYADÓ POTENCIÁLOK miatt, olyan csodás magabiztosságra fogsz szert tenni, amelyhez nem lesz szükséged mások fiktív elismerésére.

 

Szeretettel írtam minden sort Érted és magamért, mert az ilyen felismerések, megtapasztalások és cselekedetek által tudok számodra hiteles segítséget nyújtani és magam is mindig tovább fejlődni!

Megtisztel, ha tetszett és ezt jelzed is felém a Tetszik gombbal, sok munkám van benne…

Kérlek, oszd meg ismerőseiddel, barátaiddal a cikket, hiszen sosem tudhatjuk ki lesz  az, akit megindít, akinek megadja a kezdő lökést, és aki ezáltal kap szárnyra és teszi meg az első lépést önmagáért!

Farkas Zsuzsanna

Ha szeretnél, nyugodtan jelölj be ismerősödnek, vagy használd a “Követem” gombot.

Ha nem bánod, hozzáadlak a MANAWA – EGYENSÚLYBAN zárt Facebook csoporthoz, ahol minden információt, cikket, megosztást megtalál, ami a Manawa Stúdió munkája folytán megszületik. Itt lehetőség van személyesebb kommunikációra – már amennyiben a közösségi weboldalt személyesnek lehet nevezni -, itt nyugodtan hozzászólhatsz a cikkekhez és írhatsz, ha kérdésed van vagy segítségre volna szükséged. Természetesen, ha ezt nem szeretnéd, jelezd felém kérlek, tiszteletben tartom a kérésed!

Várlak szeretettel az épülő Manawa közösségben!

 

 
 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..