Folyamatosan kergetve az időt, lerohanjuk az életünket.

Te tudod, mi a létezés célja?

Hasonló írások erről: Jelenlét | 0

Őszintén megvallom én még nem, de egy biztos, a ROHANÁS NEM AZ!

Automatikusan csináljuk a rutinfeladatokat és közben nem vagyunk jelen bennük.Ma délelőtt ültem az autóban, siettem, tempósan vezettem, mert akadt feladatom, elintéznivalóm bőven, a rendelkezésre álló időm pedig kevés volt. Ez egy elég hétköznapi szituáció és általában az emberek ezt csinálják folyamatosan. Mindig menni kell valahova, sietni kell, a város nyüzsög, lüktet, mint egy hangyaboly… Automatikusan zajlanak a rutinfeladatok, munkába járás, ovi, suli stb…

Az elmúlt napokban én is így voltam. Szinte állandóan siettem valahová. A vezetés már rutin, arra nem kell külön figyelmet fordítanom, ezért közben képes vagyok telefonálni, előre gondolkodni, hogy ha majd ott leszek, mit is kell csinálnom, mit kell megvennem, mit kell mondanom, hány helyre kell eljutnom és szinte fel sem fogom, hogy abban a pillanatban, amiben éppen élek mi zajlik.

Az egyetlen, ami feltűnt, hogy iszonyú FESZÜLT vagyok, éreztem a testemben, hogy szinte egyfolytában vibrál, az izmaim ugrásra készek és ezáltal az idegeim is állandó készenlétben vannak. Ilyenkor jön egy kis apróság, ami nem úgy alakul és kész, még el is sírom magam.

Szóval, hirtelen bekattant valami. Te jó ég! Úgy megyek napok óta, mint a mérgezett egér és ezzel hirtelen kiléptem a pillanatból. Persze nem állt meg a világ körülöttem, a gázpedált így is kellett nyomnom, haladnom a forgalommal. De egy sikerült egy röpke pillanatra magamon kívülre kerülnöm. Ez egy picit skizofrénnek tűnhet, de megnyugtatlak nincsen semmilyen pszichiátriai problémám :), egyszerűen csak le tudom magam választani az elmém őrületes pörgéséről és látni, hogy mennyire nem vagyok jelen éppen abban, amit csinálok.

Amikor ez megtörténik, az a csodálatos benne, hogy AZONNAL MEGSZŰNIK A FESZÜLTSÉG, az idegeskedés, szétárad a nyugalom mindenben, nem a testemben, nem bennem, hanem az egész engem körülvevő világban, aminek én is a része vagyok. Nem korlátozódik rám az érzés!

Ha van kedved próbáld ki, nézd meg milyen így a világ, milyen vagy TE magad! Igazán érdekes tapasztalatra tehetsz szert. Ha egyedül nem megy, vannak jó gyakorlatok, amiket a programokon csinálunk, ott helyben azonnal érezheted, mit is jelent ez.

Állandó rohanás az életünk.Igen tudom, hogy furán hangzik és pont a nagy sietség miatt fogod most azt mondani, hogy nekem erre nincs időm. Nincs időm játszadozni ilyen tudatosdit…. Azonban:

– ha nem tudod szemlélni a rohanó önmagadat,

– ha nem látod, hogy éppen mit csinál a neveddel ellátott kis “embercsomag”,

– ha azt mondod, ugyan már nekem erre nincs időm,

semmi gond, így is úgy is simán le tudod élni az életed csak kicsit gyorsabban fog eltelni. Nem azért mert a te esetedben tényleg másképp múlik az idő és megváltozik az idő törvénye. Hanem azért, mert…


nem fogsz emlékezni azokra a pillanatokra, amikben nem voltál jelen!


Ami megmarad, ami a memóriádban eltárolódik, az bizony nagyon kevés lesz és ezért tűnik majd nagyon rövidnek az eltelt idő.

Jó esetben mind annyian ugyanannyi idővel rendelkezünk, kérdés, hogyan gazdálkodsz vele, mit fogsz érezni a végén, amikor már nincs tovább. Fáradtan, de békésen azt mondod majd, hogy huh ez hosszú volt elfáradtam, most már tényleg jó lesz megpihenni, megtettem amit tudtam. Vagy úgy érzed maradt még benned, mert itt és itt kihasználhattad volna jobban az időt. Nem kellett volna idejekorán elrohanni egy találkozóról, mondván hogy mostmár „muszáj mennem” ne haragudj. A telefonod helyett a másik szemét kellett volna böngészned egy beszélgetés során jó sokáig és jó mélyen, megvizsgálva micsoda értékeket találsz ott benne.

A reggeli oviba, iskolába rohanás helyett ráérősen megvárhattad volna, amíg a gyerkőc maga felveszi a cipőcskéjét, ruhácskáját és megdolgozik azért, hogy később ügyes, önálló emberke legyen belőle.

Igen, azt is tudom, hogy erre nem mindig van idő, nem mindig van lehetőség, mert ez a világ ezt várja el tőlünk, hogy fussunk-szaladjunk, hogy legyen minden a helyén. Dolgozni kell menni, aztán vásárolni kell, meg kell főzni az ételt, le kell mosni a kocsit, ki kell takarítani az otthonodat, ki kell mosni-vasalni a ruhákat. Persze és mindegy, hogyan döntesz, milyen utat választasz, ezeket akkor is meg kell csinálnod, csak kérdés, hogyan teszed mindezt.

Egy vasalt férfipólóba nőként belelátod-e, hogy van kinek vasalnod, hogy van egy társad, nem vagy egyedül, van mosógéped, tudsz vásárolni ruhát, tisztítószert, mert van rá pénzed, ápoltan tudsz járni a világban.

Vagy férfiként becsülöd-e, hogy tudtál otthont teremteni, hogy van melletted valaki, aki mindig tisztán és rendezetten tartja, hogy elviseli a lökött dolgaidat, elfogad Téged, hogy vacsorát készít…

Tudom, talán szerinted most túlmisztifikálok egy egyszerű vasalást, lehet…, de azt gondolom, ezzel a tudatállapottal képes vagy a „nemszeretem” feladatokat valami egészen más hozzáállással megcsinálni. Már nem nyavalyogsz hétfőnként, hogy dolgozni kell menni, hogy korán kell kelni, mert tudsz örülni annak, hogy van hová bejárnod, van fizetésed és most mindegy mennyi, ugyanis jó pár ismerősöm van, akik hónapokat ülnek bizonytalanul otthon, mert még egy válaszlevélre sem méltatják a beadott pályázatukat.

A döntés a Te kezedben van! Rajtad áll, milyen életet fogsz élni!Ha pedig mégis lenne olyan, ami nem tetszik, amivel nem vagy elégedett, hát változtass rajta! Tegyél magadért!


Indulj el az úton, hogy olyan életet élhess, amiben elégedett vagy!


Hogyan? Hát ehhez bizony jó nagy adag tudatosság, szerencse és egy igazán szívből jövő döntés szükséges!

Rajtad áll 🙂

A tudatosság részében én tudok Neked segíteni, a többihez Te kellesz és valami rajtunk kívül álló csodálatos, mérhetetlen intelligencia, ami ezt az egész, minket körülvevő Univerzumot működteti!

Legyen szép napod!

Farkas Zsuzsanna

Szeretettel írtam Érted és persze magamért is, mert amikor ezek a cikkek megszületnek, saját felismeréseim által haladok egy egyre jobb és szebb jövő felé, aminek minden pillanatát becsülni és élvezni tudom!

Ha Te is szeretnél így érezni, gyere el, megmutatom, hol kezd…

  
Megtisztelsz, ha tetszett, és megosztod vagy elküldöd ismerőseidnek. Sok munkám van benne…

Ha tetszett, örömmel venném, ha jelzed ezt felém azzal a kis tetszik gombbal.

Ha szeretnél az ismerőseid között tudni, jelölj be nyugodtan, vagy használd a “Követem” gombot.

 

 
 

 

 
Comments are closed.