Jelen lenni bármilyen hétköznapi tevékenységben az élet legnagyobb tanítása!

Levélhullás idején…

Hasonló írások erről: Jelenlét | 0

Minden hétköznapi tevékenységben ott rejtőznek a bölcsességek… 

Nem kellenek közösségi oldalak okos idézetei, elég csak FIGYELNI

Az ősz elérkezésével a növények is készülődnek a hosszú pihenésükre. Elkezdenek lelassulni és az egyre hidegebbé váló, párás, csípős hajnalok, reggelek már nem lehelnek beléjük életet. Inkább kissé talán mondhatjuk úgy, még el is veszik tőlük az életet. Persze a fák, a virágok, a bokrok, a fű, az aljnövényzet nem adja magát olyan könnyen a télnek. Inkább magába fordul, szinte beleroskad önvalójába és mélyen beköltözik a középpontjába. Az élet ott lüktet benne, de azt elrejti a külső burok, vigyázza, óvja magát, hogy a következő tavasszal fittyet hányva az elmúlt zimankós napokra ragyogóan, legszebb báli ruháját felhúzva pompázhasson a tavaszi nap első sugarainak hívogató szavára válaszolva.

No de ez még kicsit távolabb van. Ebben a pillanatban november második felében járva még sok idő telik el, mire megcsodálhatjuk az élet újjászületését a természetben. Most csak annyit látunk, hogy bizony a fák kopaszodnak, elvesztik szépséges lombkoronájukat, kopár, görcsös ágaik meredeznek meztelenül az ég felé, hogy az utolsó kósza napsugarak erejét még magukba vonják, és mélyen zsigereikbe raktározzák őket, hogy kitartson erejük a több hónapon át tartó hideg télben, mely sokszor barátságtalanul próbára teszi élni akarásukat…

Őszi levélhullás, jelenlét a kerti munkában és rendrakás az életedben!Az utcán járva egyre jobban gázolsz a falevelek tengerében, nagy részüket félre söprik ugyan a városok, települések tisztán tartásán fáradozók, majd összeszedik nagy gépekkel is, hogy eltüntessék a történés nyomait, azt, ahogy az élet lassan, egyre halványabban lüktet a körülöttünk lévő természetben.  Ha van kerted, akkor közvetlen közelből érzékelheted mindezt. Nap, mint nap, amikor kinézel a teraszajtón vagy kimész a kertbe, ugyanezt látod. Itt azonban az ehhez kapcsolódó teendők Rád várnak, hacsak nincs egy kertészed…

Tudod, hogy amikor elkezdődik a levélhullás, nincs megállás. Ez nem az a fajta tevékenység, amelyet csak egyszer kell megcsinálni. Megindul szép lassan, először még csak alig néhány falevél kezd leszállingózni a fáidról, a virágaidról, finoman kezdik a levelek birtokba venni a teret maguk alatt. Egy ideig csak nézed, mert tudod, hogy most is elkezdhetnéd összeszedni, de úgy érzed ráérsz még, lesz még több is. És így is lesz. Jön egy erősebb hideg, vagy egy nagyobb eső, őszi szél tépázza meg a lombot és lassanként még több hullik, betakarva kertedet. Ekkor már elkezdesz gondolkodni rajta, hogy na most már talán ideje lenne munkához látni, de ezzel együtt lehet, hogy még egy kicsit halogatod és vársz, hátha a nagy fűseprűvel majd gyorsan össze tudod szedni, ha már elég sok lesz a földön. Kevesebb munka hatékonyabban, gyorsabb eredmény.

Én is így tettem, vártam és valóban gyarapodott a levélállomány és egy darabig nem is zavart, ezért nem kezdtem hozzá az összeszedéshez. Akkor voltam bajban, amikor jött egy éjszakai viharos szél és szétfújta a kertben a fa alatt szépen szőnyeggé formálódott lehullott leveleket és az egész kertben mindenhol ott volt, jó nagy rendetlenség érzetét keltve bennem. Tekintve, hogy szeretem, ha a fizikai környezetemben minden nagyjából a helyén van, késztetést éreztem, hogy ezzel bizony már kezdeni kell valamit. Nem halogathatom tovább, bizony neki kell állnom, ha tetszik, ha nem. Ekkor jutott eszembe ennek az egésznek az élet folyására vetített párhuzama.


A Te életedben van olyan dolog, amivel nem akkor foglalkozol, amikor még csak alig lenne vele teendő?


Amikor még csak kevés energia és idő ráfordításával tarthatnál rendet a dolgaidban, és amikor megjön a vihar, Te készen állsz, tisztán és rendezetten csak átéled, megtapasztalod, benne vagy, de nincs mitől tartanod, mert semmiben nem tud kárt okozni, semmit nem tud felkapni és szétszórni, hiszen minden a helyén van. Esetleg érzékeled a széllökéseket, érzed, micsoda ereje van, de Te nyugodt és stabil maradsz.

A tapasztalatom az, hogy amíg nem annyira zavaró valami körülötted, amíg nem túl nagy a kupac vagy épp nem fújta még szét a szél, kiteregette minden apró elemét a kis világunkba, addig nem lépünk. Tudjuk, ott van, mélyen teljesen tisztában vagyunk a feladat aktualitásával, de még mindig találunk helyette fontosabbat, érdekesebbet, hívogatóbbat.

Aztán erőt veszel magadon, nekiveselkedsz, közben még mindig kedvedet szegheti, hogy esetleg több időbe telik megcsinálni, mint ahogy tervezted; nem biztos, hogy a folyamat az elképzeléseid szerint fog menni. Körülnézel és egyben látva az egészet megijedsz. Ó Te jó ég, mikorra végzek ezzel!


Az egyetlen, amit tehetsz, hogy

ELKEZDED!


Alapozd meg most a boldogulásodat:

AZ ALAPOK ALAPJA – A CSODÁLATOS ELME 

workshop során megkapsz hozzá minden támogatást!


Enélkül soha nem jutsz a végére semminek… Siránkozhatsz, mérgelődhetsz, zsörtölődhetsz, mégis ott lesz előtted és megvár. Mit gondolsz melyik jobb? Szétnézve kilátástalannak látni az egészet? Vagy… A nagyja után megfogni a levélgyűjtőt és leguggolni a kert egyik végében és a körülötted lévő leveleket elkezdeni szedegetni?

Levélről levélre fogni az ujjaid közé őket és HALADNI LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE… Megpróbálsz majd itt is segíteni magadon, nagyobb fogásokat keresel, de bizony ki fog hullani a kezedből jó néhány levél, mert még mindig sokat akarsz markolni egyszerre, hogy túl legyél rajta… Ha mindig csak a kezedhez legközelebb lévőt veszed fel és teszed a kosárba, ahogy lépegetsz, egyszer csak észreveszed, hogy végeztél és megcsináltad! Az „elvégeztem” érzése pedig kárpótol minden hajlásért, guggolásért, a látvány megnyugtat és eltölt a befejezettség békéje…

Ilyen az életünk is. Nehezen áldozunk időt és energiát a feladatokra, elvesztegetett időnek érezzük, mert ez a felgyorsult világ azt kívánja meg tőlünk, hogy minél gyorsabban, minél hamarabb végezzünk, legyünk hatékonyak rövid idő alatt!

Tapasztald meg az élet sokszínűségét egy falevélen keresztül, ahogy saját életed is végtelen szépségek tárháza.Elfeledteti velünk megcsodálni a levél szépségét, mindegyik egyedi formáját, színvilágát, tapintását, méretét… Egyiket a másik után daráljuk be, csak vége legyen már… Hol marad közben a csoda, amit a kezed között tartasz? Az a levél nemrég még életteli, ragyogó színű gyermeke volt kerted fájának, tavasszal mikor kihajtott és zöldellt csodáltad, most pedig hamar gyorsan el szeretnéd tüntetni…

Így veszítheted el életed csodáját is az idő múlásával, ahogy bedarál a mókuskerék. Te mit szeretnél? Olvasgathatsz itt sok elgondolkodtató cikket arról, hogyan kínál az élet minden pillanatban lenyűgöző bölcsességeket számodra, amit vagy észreveszel, vagy nem, de ettől még nem változik meg az életed, nem lesz jobb!


Amit tehetsz, az csak egy lépés, mindig csak egy, a következő.

TE MEGTESZED?


Első lépésként megmutatom Neked másfél napos workshop keretében

“AZ ALAPOK ALAPJA – A CSODÁLATOS ELME”

hogyan csempészhetsz életet, energiát, lendületet, erőt minden pillanatba. 


Itt megkapsz minden segítséget, hogy életed minden pillanata békével töltsön el, megtapasztald a belső megelégedettséget és ne érezz hiányt semmivel kapcsolatban. Ha szeretnéd úgy tapasztalni a világot, ahogy eddig még soha? Ha szeretnéd megtudni valójában milyen íze van egy teának, hogyan tud átjárni egy íz, egy illat, hogyan találhatod meg az időtlenséget egy tevékenységben vagy akár a munkádban és ezzel elkezdheted élvezni, ami körülvesz Téged?!

Akkor szeretettel várlak egy gyakorlatorientált, élményekkel teli programon, ahol a tapasztalat útján fogsz megbizonyosodni mindarról, amit itt olvashattál.

Legyen szép a napod!

Farkas Zsuzsanna 

 

Megtisztelsz, ha tetszett, és megosztod vagy elküldöd ismerőseidnek. Sok munkám van benne…

Ha tetszett, örömmel venném, ha jelzed ezt felém azzal a kis tetszik gombbal.

Ha szeretnél az ismerőseid között tudni, jelölj be nyugodtan, vagy használd azt “Követem” gombot.

 

 
 

 

 
Comments are closed.